ORBIT-blog

Kedves fiatalok!

Pár sort írok az elmúlt ifiről.
Örülök, hogy néhányan együtt voltunk.
Peti segített nekünk énekelni.
Témánk az irigység és féltékenység volt.
Megnéztük, mi mindent jelent az eredeti szó: kutat, vizsgál,
tudakozódik, igyekszik, tör valamire, nélkülöz, hiányát érzi, kíván,
vágyik, forr, izzik, hevül, buzog, igyekezet, buzgalom, rajongás, hév,
lelkes utánzás, vetélkedés, versengés, irigység, féltékenység.

Gergő azt mondta, hogy a bennünk levő kívánság hozza ki belőlünk az
irigységet.
2Móz 20,17 “Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod
feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és
semmit, ami a felebarátodé!”

Bemegyünk valakinek a házába, szétnézünk mert kíváncsiak vagyunk: - Na,
mije van? A tiltott kívánság mindig a másikéra irányul: neki már van,
nekem még nincs. Neki több van, nekem kevesebb. Miért? Én is
megérdemelnék annyit! Sőt, ha jól megnézzük, én többet érdemelnék. És mi
születik ebből? Egy lavina indul el: irigység lesz, keserűség lesz.
Észre sem veszi az ember, hogy a másik előbb vetélytársa, aztán
ellenfele, a végén ellenségévé válik.
Az ilyen ember vakká lesz, csak azt látja, amije még nincs.Mindig
elégedetlen lesz. Képtelen észrevenni, hogy mennyi mindent kapott és kap
folyamatosan Istentől.

● Irigyelhetjük mások — nem Istennel járó emberek — jó életét. Bezzeg ő
mindenfajta törvényt, erkölcsi törvényt, polgári törvény-könyvet
megszeghet, felülbírálhat, túlteheti magát rajta, látszólag mindenfajta
következmény nélkül csalhat, rabolhat, hazudhat, és nem történik semmi
sem. Időnként még ilyenfajta irigység is feltámad az ember szívében: hát
igen, mégis csak ők igazán a szabad emberek. Minket hívőket — ha —azok
vagyunk köt az Isten törvénye, s csak azt tehetjük, amit az Isten
törvénye számunkra megenged.

Megnéztünk pár igehelyet:

● Kóré, Dátán és Abirám történetét Peti mondta el.
Nem voltak megelégedve szolgálati helyükkel, - amit Isten adott nekik;
hanem vágytak a papságra, - amit Isten nem adott nekik.
Maguk mellé gyüjtöttek 250 embert és megtámadták Mózest és Áront.
Mózestől tanulhattuk, hogyan kell viselkedni, amikor valaki a mi
Istentől kapott helyünket megkívánja. Ő teljesen az Úrra bízta. Alázatos
volt.
A gyülekezetet Jézus szerkeszti egybe. Ki-ki fogadja el az Úr által
kijelölt helyet, azt végezze megelégedéssel, és ne törekedjen mások
helyébe, mert olyanklor Isten ellen tör.
● József és testvérei.
Az apa is hibás volt, mert olyan megkülönböztetést tett a testvérek
között, ami felingerelte a nagyobbakat.
1Móz. 37,3 De Izráel Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert
öregkorában született fia volt, s ezért tarka ruhát csináltatott neki.
Amikor testvérei látták, hogy apjuk jobban szereti őt minden
testvérénél, úgy meggyűlölték, hogy egy jó szót sem tudtak hozzá szólni.
József is hibás volt.
1Móz. 37,5 Egyszer József álmot álmodott, elmondta testvéreinek, és
emiatt még jobban meggyűlölték. Ezt mondta nekik: _Hallgassátok csak
meg_ azt az álmot, amelyet álmodtam! Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az
én kévém fölkelt, és állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülállták,
és leborultak az én kévém előtt. Testvérei azt mondták neki: Talán
király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? És _még
jobban meggyűlölték_ az álmaiért és _beszédéért._ Egy másik álmot is
álmodott, _és azt is elbeszélte_ testvéreinek. Ezt mondta: Már megint
álmodtam valamit. Egyszer csak leborult előttem a nap, a hold és
tizenegy csillag. Amikor ezt apjának és testvéreinek elbeszélte, az apja
megdorgálta, és ezt mondta neki: Micsoda álmot álmodtál? Talán bizony
járuljunk eléd, anyáddal és testvéreiddel együtt, hogy földre boruljunk
előtted?! _Ezért féltékenykedni kezdtek rá_ a testvérei. Apja pedig
megjegyezte ezt a dolgot.
● Bemerítő János
Jn. 1,19 Ez János bizonyságtétele. Amikor a zsidók papokat és lévitákat
küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: „Ki vagy te?” Akkor
vallott, és nem tagadott. Ezt vallotta: „Én nem a Krisztus vagyok.” Erre
megkérdezték tőle: „Hát akkor? Illés vagy te?” De kijelentette: „Nem az
vagyok.” - „A próféta vagy te?” Így válaszolt: „Nem.” Ezt mondták tehát:
„Ki vagy? - hogy választ adhassunk megbízóinknak: mit mondasz magadról?”
Erre ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek
egyenes utat az Úrnak, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta.” A küldöttek
között voltak farizeusok is, és ezek tovább kérdezték őt: „Miért
keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a
próféta?” János így válaszolt nekik: „Én vízzel keresztelek. De
közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek
saruja szíját megoldani sem vagyok méltó.”

Mit mondasz magadról és mit mondasz a másikról? Erre a kérdésre adott
válaszod elárulja, hogy irigy vagy-e vagy sem.

Jn. 1,35 Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és
rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: „Íme, az Isten Báránya!”
Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust.
János engedte. Nem volt irigy Jézusra. Nem omlott össze.
Jn. 3,22 Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, ott
tartózkodott velük, és keresztelt. János is keresztelt Ainonban, Szálim
közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és
megkeresztelkedtek. János ugyanis még nem volt börtönbe vetve. János
tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról. Odamentek
Jánoshoz, és ezt mondták neki: „Mester, aki veled volt a Jordánon túl,
akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá
megy.” János így válaszolt: „Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a
mennyből adatott meg neki. Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy
megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el. Akié a
menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és
hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett
teljessé. (Jonatán, a második.) Neki növekednie kell, nekem pedig
kisebbé lennem. Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a
földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön (az
felette van mindenkinek:)

Jn. 4,1 Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották,
hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János - bár maga Jézus
nem keresztelt, hanem a tanítványai -, elhagyta Júdeát, és elment ismét
Galileába.

Gyönyörködöm Krisztusban, milyen figyelmes volt. Inkább elhagyta Júdeát,
hogy az emberek ne hasonlítgassák szolgálatukat, -ezzel segítve Jánost.
Pedig később ugyanoda visszament, mert ott volt a szolgálata.

Jn. 10,40 Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol
korábban János keresztelt, és ott tartózkodott. Sokan mentek oda hozzá,
és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de
mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt. És ott sokan hittek benne.
Amikor János már börtönbe került, akkor folytatja ott a munkáját.

Fontos még, hogy amikor irigyeljük mások életét-, szolgálatát, még
mielőtt kiharcolnánk magunknak, jó átgondolni, hogy meg tudnánk-e
egyáltalán állni abban a helyzetben, vagy megszégyenülnénk.
Mi irigyeljük mások helyét, de néha felkészületlenek vagyunk, inkább
csak a szolgálatokkal együtt járó dicsőségre fáj a fogunk. Szeretnénk,
ha minket is látnának és értékelnének az emberek.


Kicsit bővebben írtam, de remélem tanulságos azoknak, akik nem lehettek ott.

Hiányoztatok, mert mégis csak jobb többen együtt lenni.

Áldást kívánok életetekre és a hétvégi konfira!